home
rólunk
képek
napló
galéria
admin

Nyaralás Spanyolországban
2005. szeptember 27 - 2005. október 1. - Barcelona

Figueres Toledo Madrid I. Escorial Madrid II.
Cordoba Malaga Granada Cartagena Barcelona

Barcelona. A kedvencünk. Sajna' csak 5 napunk volt itt, ami nem sok alapban sem, de ha Barcelonáról van szó, akkor ez hatványozottan igaz. Egész egyszerűen VISSZA KELL MENNÜNK! :)))

A Festes de la Mercé egy 1 hetes fesztivál, ami sajnos éppen befejeződött, ez is annak egy installációja volt. Sagrada Familia (Szent család) templom. 1883-ban kezdték építeni, és ha minden a tervek szerint halad, akkor 2020-ban készül el. Gaudí tervezte és kezdte el az építését, és csinálta haláláig. Ez egy modernista templom, ami azt jelenti, hogy a természetet és annak formáit vette alapul, mint díszítés és alaprajz is.
A legrégebbi fal, belülről. A tartóoszlopok, mint fák az erdőben magasodnak, köztük az ablakok, mint a lombkorona rései különböző magasságokban eresztik be a természetes fényt.
Az "ágak" elágazását kagylószerű képletek jelzik. A neogótikus jelleg legjobban az oldalsó falon látszik (középen). A majdnem kész termék a baloldali képen a középső részen látható: ott már a festés is megvan.
A dekorációs elemek az annyira jellemző Gaudí stílusban. Ott, helyben, a templomban készülnek. Ugyanígy a többi munkálat is, azaz a belépő ellenében egy építési területre mehet be a látogató. :)

Az üvegek non figuratív mozaikok. A fényhatás pazar volt körülöttük. Ezek az ablakok a már szinte teljesen kész oltár melletti falakon vannak.

Sajnos, az eredeti tervek legnagyobb része elégett a többszörös tüzek egyikében, és a makettek egy része is megsemmisült a polgárháborúban. Így a mai építészeknek bizony nehéz dolguk van!

Középen egy "ablak" amin keresztül a templom egy másik belső terébe lehetett belátni. Kicsit bonyolult és nem is látszik, de Károly mindenképpen akarta ezt a fotót.
A hátsó homlokzatot Josep m Subirach tervezte és készítette el. Hangsúlyozottan nem Gaudí stílusban. A hatás fantasztikus! A téma Jézus élete, főként az utolsó pár nap.
Az egyik katona a kereszt mellett. A ferde oszlopok alatt itt az utolsó vacsorát helyezte el a szobrász. Jézus szemben az apostolokkal (nekünk háttal), míg Júdás oldalt, összegörnyedve ül az asztalnál.
Összesen 18 torony van a templomban, 98 és 112 méter magasak, tetejükön és oldalukon természeti elemekkel.
Az utolsó vacsora vázlata. Ez pedig Edit kedvence, egy mellék alak a homlokzaton. A főbejárat egyik oldalhajójának díszítése.
Az ember megkísértése a bombával - allegórikusan. A tornyok belül üresek, mert csőharangokat tervezett bele Gaudí. Körben pedig csigalépcső fut, amin fel lehet menni a toronyba.
Félúton felfelé jól láthatóak a csigák, amik a templomot díszítik. Csiga, vagy korall, kinek mi jut eszébe, szabad az asszociáció. A főhomlokzat középső tornyát pedig egy fa díszíti,
amin fehér galambok seggen csúsznak, vagy más groteszk pózban leledzenek. Virágok a toronycsúcsokon.
Egy érdekes épület a toronyból nézve. A tornyokon is dolgoznak még. Tovább fel a torony tetejére a körbefutó lépcsőkön. Összesen 75 méternyit mehet az ember, 300 lépcsőn.
Gyümölcs gumacok a tornyokon, vagy nyalókák. Itt voltunk a legmagasabban.
Az építkezés nagyon megy, így persze a daru bezavar a baloldali képen, de azért észre lehet venni azt a magányos figurát, aki a fő homlokzat felett ívelő, két tornyot összekötő folyosó tetején üldögél, mintha szemlélődne. Rád van bízva, hogy te mit gondolsz, ki az és kinek a helye van mellette üresen hagyva.
Az egyházi iskola épülete a templom lábánál. Mese, nem? A hátsó homlokzati tornyok és a ferde oszlopok alatta.
Király tér és a középkori palota komplexum. Itt már időszámításunk előtt is voltak emberi települések. A pazar restaurátori és régészeti munkának köszönhetően fantasztikusan gazdag gyűjteményt lehet látni a földalatti katakombákban, részletes magyarázatokkal és makettekkel. (Pl. boros pince, vászon festő, stb.) A kép felső részén a mai utcakép, míg az alsó részen a földalatti múzeum azon része látszik, ami bemutatja a legkorábbi ibériai, római, majd katolikus idők maradványait.
A katedrális észak-európai gótikus jegyeket visel magán, de ráférne egy kisebb helyreállítás.
Utcai performer. Picasso múzeum itt is volt természetesen.
A mindennapos gyümölcslelőhelyünk, az utcában. Barcelona nem vegytiszta.
Következő napon a délelőtti célpont a Güell park volt. A 15 hektáros parkot Eusebi Güell, egy török eredetű mágnás családból származó férfi vette meg és kérte fel Gaudít, hogy tervezzen oda egy lakóparkot. A project azonban pénzügyi fiaskónak bizonyult, összesen 2 parcella kelt el a 62-ből. Végül a parkot Barcelona városának ajánlotta fel a kezelő társaság 1922-ben: akkor már sem Dalí, sem Güell nem élt.
A Trias i Doménech ház: ma is a család tulajdona, bemenni nem lehet, mert itt élnek. Nos, a hajdani befektetés mára már ugyancsak bejött! Ez is Gaudí design természetesen.
A legfelső sétány. Legfelső, mert a park hegyoldalon van, azaz, innen csak lefelé lehet menni. Itt minden természetesnek hat, pedig csinált.
A legfelső szint alatt is sétálni lehet, ahol a boltívek a felül lévő sétányt tartják. A ferde oszlopok a domb dőlésszögének megfelelően dőlnek, azaz az oszlopokra csakis hosszirányú erő hat.
Oldalirányban egy viaduct - persze víz nélkül. Gaudí hajdani házában most múzeum van, ahol többek között saját tervezésű bútorait
és híres nyílászáróit is látni lehet. Játékos modernista design. Meg kell hagyni, remekül karban van tartva az épület.
A teraszról látszik a hajdani portás ház. A híres hullámos terasz, ahonnan a másik "mézeskalács házikót" is látni lehet.
Föntről a park logoja, a szalamandra. A portás ház teteje a mese kéményekkel. A baloldali epres ízű, a kék meg bizonyára szedres, nem? A hullámos teraszon mi is elidőztünk egy keveset.
A híres Gaudí mozaikok mindenütt, itt pl éppen egy bikafejre sikerült ülni. Vicces az összhatás... Vízköpők a hullámos terasz oldalán. Maga a terasz különben óriási nagy, mint egy tér. Alulról megint egy oszlop erdő tartja. Eredetileg piac lett volna, de érdeklődés híján ebből sem lett semmi.
A mozaikok újra felhasznált tört csempékből vannak. Bástyán állva. A támasztópillérek néha egyedi alakot öltöttek.
Itt pedig már a terasz alatt vagyunk, az oszlop erdőben. 4 oszlop helyén a tetőn ilyen fantasztikus mozaikok vannak. Onnan lesétálva az óriás fotel vár minket (is).
Itt a szalamandra, és az általunk tuti, hogy tévesen barikának nevezett másik vízköpő. Mondani sem kell, ez egy kivételes pillanat volt, hogy nem volt ott senki, mert mindenki olyan fotót akar, amikor simogatja a kőállatot.
Az egyik mézeskalács házikóban ma magyarázó kiállítás van a park építészetéről. De maga a ház is egy csoda, mint pl itt ez a lépcsőfeljáró is. Ráláttunk a hullámos terasz alatti oszlopokra és a vízköpőkre. Látványos a lépcső is, meg kell hagyni. A kapu másik oldalán lévő másik mézeskalács házikó, ahol most ajándék bolt van.
Kisebb esőbeálló féle, sajátos kialakítással. Ablak az egyik mézeskalács házikón. És a jellegzetes Gaudí féle kereszt a ház tetején (a szedres).
Így fest a több szintű sétány rendszer a ferde oszlopokkal. A forma a tenger hullámait utánozza. Ízelítő a helyi vásárcsarnokból: ez itt a magos, szárított gyümölcsös részleg,
itt pedig gombák vannak, kivéve a legalsó rekeszt persze. Nagyon csábító, de azt azért tudni kell, hogy ez nem a legolcsóbb hely. Elmentünk az erotika múzeumba is, ahol többek között afrikai,
és japán szobrokat, dekorációkat is kiállítottak. (A pózok nemzetköziek, bár érdekes látni japán párokat.) Indiából egy érdekes elképzelés: az úriember minden végtagja foglalt. XX század eleje, európai vicces képek. A részletek fontosak.
Érdekes párosítás: szex és szülés. Szoborember: mikor látta, hogy pénzt dobtunk a dobozba, jelentőségteljesen ránk nézett a szemüvege felett. :) A Kolombusz emlékmű a kikötőben.
Flamenco est egy helyi klubban. Mi nagyon meglepődtünk, amikor láttuk, hogy a flamanco-nál a zenészek a táncoshoz igazodnak, azaz, itt nem a táncos táncol a zenére, hanem a zenészek feszülten figyelik a táncos mozdulatait és minden rezdülését.
Ez persze így mind a zenészeknek, mind pedig a táncosnak nagyon fárasztó - nem is az van, hogy egész estés show-kat adnak. Pár lépéssel arrébb az utcán egy másik flamenco táncosra bukkantunk. Látjátok, a srác szíjas, inas.
Kivitt egy ajtót és a haverja pedig egy fadobozon dobolva kísérte - ennyi volt a díszlet. Talán lejön a képekről, hogy mennyire intenzív és érzelmekkel telített ez a tánc.
És fárasztó is: a harmadik tánc után szünet következett. (A kínai túrista -fehér felsőben guggolva- persze gyorsan el is tűnt addigra. Miután végigvideózta premier plan-ban az egészet.) A Batllo ház és a mellette lévő Amatller; mindkettő modernista lakóépület Barcelona "Furcsa"-kerületében.
A Batllo ház lépcsőháza, egyedi korláttal. (Edit az audio vezetést hallgatja éppen, nem telefonál.) Fényátbocsátók a lépcsőházban, hogy természetes fény legyen. Na, meg szép is.
Speciális kandalló egy gombában. Gaudí ajtó - ezt nem gyártják sorozatban, az tuti! Hogy minél több fény legyen a szobában Gaudí festett üvegeket rakott az ajtók fölé.
Egyik kedvencünk a korabeli harmonika ajtó. Hurrikánt idéző plafon díszítés a lámpával. Így néz ki a harmonika ajtó teljesben, egy túristával kiegészítve. :(
Újabb ajtó. :) Szellőző megoldások: középen a plafonra szerelve, jobbra pedig az ablak alatt. Az elfordítható lapokkal szabályozták, hogy mennyi friss levegő menjen be.
Annyira jópofa! Ez egy "beépített szekrény" ajtaja. Újabb fényáteresztő tereptárgy. Minden fa! És minden meg van komponálva, hogy az ember jól érezze magát.
Edit kedvence: a nagy szalon. A dupla oszlop úgy irányítja a bejövő fényt, hogy a sötétebb sarkok is világosabbak legyenek. Terasz dekoráció. A még mindig lakott második és harmadik emeleten a "d" lakás bejárata. Milyen lehet itt lakni!?
A szellőző udvar, ami tulajdonképpen egy szűk kis járat, fallal körülvéve. Ti is látjátok, hogy fent a legfelső emeleten sötétebb kékek a csempék, míg lejebb világosabbak. Az ablakok fent kisebbek, mint lent. Mindez azért, hogy a lenti rész ne legyen aránytalanul sötétebb, mint a fenti. :)
A padlástérben hajdan a mosókonyha és a szárító helység volt. De Gaudí ezt is megtervezte. :) Szemrés szerű hasadékok a plafonon, amikben spot lámpák adják a világosságot.
A tetőn már, túl sokat mesélt az audio vezető, mi inkább játszottunk. A középső kéményköteg oldalán Edit karja egy kis peremen nyugszik. Talán pont arra volt tervezve, hogy ilyen fotót lehessen készíteni. Más értelmét mi nem láttuk. Balra: a kémények alulnézetben.
Tornyocska. A homlokzati színes tetőcserepek. A szárító.
Egyfajta hangulat. Így néz ki a Batllo ház homlokzata.
Az Amatller ház neogótikus, de modernista. A lépcsőház is teljesen más hangulatú.
Lleo Morera ház, egy harmadik modernista építész remeke. La Pedrera: Gaudí burjánzás. Egyenes vonal nem igazán nyert teret itt!
A bejárati kapu - csak, hogy ne a szokvány legyen. A lépcsőházban, mintha egy gyerek szaladt volna zsírkrétával a kezében végig a fal mellett. Természetesen a tető itt is speciális.
Itt pl egy kis kuckó, csak, hogy Károly pózolhasson. Mintha futónövények lepnék el a kürtők tetejét. Ez a kémény kivezető nyílás rendszere.
Dart Vödör, csak kisuvickolták. Egész sereg áll itt zordan! Csak úgy...
Jé, óriás csiga a tetőn! Szemhéjas ablakok. Másik kuckó, talán a kéményseprőnek.
Lefelé a lépcsőházban. Számítógép híján Gaudí spárgával és rájuk kötött kövekkel modellálta egyik épületének dómját.
A padlástér szintén egyedi. Dalí innen szedte az olvadt órákat? Vagy Gaudí tőle?
A fő lépcsőház valami egészen speciális hatást kelt ezekkel a színekkel és formákkal!
A modern művészetek múzeuma mellett kiállították azokat az óriás figurákat, amiket a spanyolok körbehordoznak az ünnepeiken. Így történt ez pár nappal mielőtt mi érkeztünk volna a Festes de la Marcé-n is.
A bábok úgy 3 méter magasak, és ágyék tájon nyílások vannak a kosztümökön, hogy kilássanak a hordozók.
A Punxes ház olyan, mint egy mesebeli várkastély. Dekoráció a Baró Quadra palota tetőteraszán. Ugyanitt az egyik szalon.
A másik oldalon mór beütésű szalon.
Szépségek a lépcsőházban.
A Punxes ház közelről. Ez teljesen magánház, bemenni sem lehet.
Gyík kiflik a középső polcon. A Csoki múzeumban minden csokiból van, ami azt jelentette, hogy jó hűvös volt, hogy a csoki ne olvadjon meg. Mi meg lefagytunk. :)
Csokoládé torreádor, és rendőr. Mindenféle csokoládé ivó alkalmatosságok, régebbről.
Csoki Dali. A Güell palota - édes verzióban. Az (elméletileg ehető) Don Quoixote.
Lám, itt a Batllo ház, csokiból! A csokoládé készítés fűszerei. Szent György a sárkánnyal. Eddigre már nagyon fáztunk.
A Foodball (kajagolyó) nevű falodában aztán felmelegedtünk: szívünk és gyomrunk egyaránt. Minden öko, és bio - ami közel áll hozzánk. :) Ezek a golyóbisok azok, amit eszik az ember. A menüben egy meleg, és egy hideg gombóc, egy leves vagy sali és egy édes gombóc szerepel, plusz innivaló.
Itt lehet enni a kis nádfonatú párnákon ülve. Íme a két menü, amit mi burkoltunk. Edit már türelmetlenül pózol, csak a fotó kedvéért.
A kézmosó, a szemét szortírozó és a mellékhelység is bio volt. Barcelona tengerpartja. Beton napozó székeken napfürdőztünk, a tengerre meredve.
Öltönyös relax a parton. Strand röplabda, homok és igazi beach. :)
Érdekes alkotmány a parton, a casino complexben. Amolyan Városliget féle zöldterület, óriás szökőkúttal. Laknál itt?
A diadalív szintén modernista, de iszlámos beütéssel. Az Állattani múzeum.

Figueres Toledo Madrid I. Escorial Madrid II.
Cordoba Malaga Granada Cartagena Barcelona
Get Firefox!
Ajánlott felbontás: 1024x768 Utolsó frissítés: 2006. április 14. 16:48:06 powered by: linux apache php mysql
Get Firefox!